A nemzetiszocializmus áldozatai

 

 

 

 

Tafel4.jpgRohonci deportáltk csoportja Jugoszláviában, 1941 (forrás: Archívum Rechnitz)

 

1938. március 12-én a helyi nemzetiszocialisták átvették a hatalmat és megkezdődött a rohonci zsidók szisztematikus üldözése és elűzése. A zsidó tulajdonú vállalkozásokat elkobozták, a zsidó lakosokat kiutasították a településről. Néhány elűzöttnek sikerült Bécsen keresztül Palesztinába, Kínába vagy a tengerentúlra menekülni, a többiek koncentrációs táborokban haltak meg.

A Rohoncon maradt 43 zsidó lakost 1938. áprilisában a határon keresztül Jugoszláviába szállították és ott a senkiföldjén papírok nélkül magukra hagyták őket. Csak később a Gildemeester kivándorlási segélyakció bavatkozásának köszönhetően utazhattak be Jugoszláviába. Miután a német csapatok megszállták Jugoszláviát (1941. áprilisában) többségüket megölték.

A rohonci zsidó hitközség megszűnt, tulajdonaikat és berendezési tárgyaikat a politikai kormányzat „árjásította“. 1945 után csak egy zsidó család tért vissza. Az egykori zsidó tulajdonokat az örökösöknek visszaszolgáltatták, akik az örökségüket többnyire eladták. Az egykor nagy és jelentős rohonci zsidó gyülekezetre hosszú évekig az egykori zsinagógán csak egy kis tábla emlékeztetett. 2007-ben a rohonci kastélypark felújítása során emlékművet szenteltek fel a háború és az erőszak ellen, emlékül mindkét világ-háború elesett katonáinak, a Keresztpajtánál történt mészárlás áldozatainak, a négy rohonci ellenállási harcosnak és az elüldözött és megölt rohonci zsidó lakosoknak.