Zsidó utca

 

 

 

Tafel9.jpgA Zsidó utca 1910 körül (forrás: Archívum Rechnitz)

 

A dél-burgenlandi zsidók által is lakott települések modern települések voltak, ezért nem alakultak gettóvá. Rohoncon a zsidó családok szívesen éltek a központban, a Fő téren, a Herren-, a Juden-, Kloster- und Anzengrubergasse-n.

A rohonci zsidó hitközség Meier Zipser vezetésével a reformokat követte. A szertartás nyelve a német lett a zsinagógában. A liberális magatartás a mindennapokban is megmutatkozott, mégis ügyeltek arra, hogy a zsidó rítusokat és szokásokat megtartsák. Bár a Sabbath-ot Rohoncon hosszú napnak nevezték, az üzletek részben nyitva tartottak, de szinte minden családnak volt háztartási segítsége, általában egy fiatal goj – nem zsidó – aki a legfontosabb feladatokat a háztartásban ellátta.

A 19. század végén macesz sütöde (macesz = keletlen kenyér) működött Rohoncon. Volt sakter (mészáros) is, aki a vágásokat zsidó rituálék szerint végezte. Sok zsidó lakos volt tagja a rohonci egyesületeknek, gyakran vezetőségi tag, például a Szépítő- a Futball- vagy a kaszinó- társasági egyletekben. A „Stern zsidózenekar“ nemcsak Rohoncon zenélt, hanem Tarcsafürdőn (Bad Tatzmannsdorf) is ismert és kedvelt volt.

A társadalmi és kultúrális életet egyesületekben szervezték: 1746-ban temetéseket és családtagokat ellátó egyletet alapítottak a „Chevra Kadisa“-t (Szentegylet). 1933-ban egy helyi csoport csatlakozott a „zsidó frontkatonák szövetségéhez“, majd 1935-ben megalakult a „cionista országos szövetség“ helyi csoportja.